Szerző: Herman Alexandra / BCBA, Szupervízor

Az ABA terápiás programok célja, hogy a tanulás és viselkedés tudományán alapuló, evidencia alapú technikákat felhasználva a lehető leghatékonyabban és leggyorsabban, személyre szabottan segítse elő az egyének vagy csoportok életminőségének javulását.

Az ABA egyik legfontosabb alapvetése, mely B. F. Skinnertől, a behaviorizmus karizmatikus alakjától származik, hogy a viselkedés alakulásában óriási szerepet játszik a környezet. A modern behaviorizmusban mindent viselkedésnek tekinthetünk, amit mondunk, gondolunk, és csinálunk.

Viselkedés és környezet

A viselkedés és a környezet, melyben a viselkedés zajlik, folyamatos interakcióban vannak egymással. A környezet részei lehetnek a különféle érzékszervekre ható ingerek, úgymint  hőmérséklet vagy a szagok, de akár az is, hogy mit mond a tanár, ha a gyermek közbeszól az órán, sőt, az is, hogy felvonja- e a szemöldökét vagy sem. 

Ahhoz, hogy tudományosan közelíthessük meg a viselkedést, fontos, hogy objektíven le tudjuk írni, hisz ezáltal megfigyelhetővé és mérhetővé válik (pl. a “zavarja az órát” megfogalmazás helyett azt mondhatnánk, hogy a gyermek hangosan közbeszól jelentkezés nélkül).

Előzmények és következmények

A viselkedés jövőbeni alakulása szempontjából nagyon fontos, hogy mi történik a környezetben a viselkedés után, azaz, hogy mi a következmény. Ha például a tanárnő szemöldök vonása büntető inger a gyermek számára, vagyis kellemetlen érzéseket okoz benne, akkor a jövőben kétszer is meggondolja, hogy bekiabáljon-e órán. Ha azonban szórakoztatónak tanálja a tanár néni grimaszát, valószínű, hogy legközelebb is megpróbálja majd felbosszantani.

A viselkedés előfordulása szempontjából az előzmények is nagy jelentőséggel bírnak. Ha például az a tanárnő lép be a terembe helyettesítéskor, aki általában figyelmen kívül hagyja a gyermek bekiabálását, kevésbé valószínű, hogy a fenti viselkedés előfordul.

Ha kihívást jelentő viselkedéssel találkozik, az alkalmazott viselkedéselemző megvizsgálja, hogy milyen előzmények és következmények esetében fordul elő leggyakrabban az adott viselkedés. Az alkalmazott viselkedéselemzés technikáinak segítségével ezután szisztematikusan és tudatosan megváltoztatja a viselkedést kiváltó/fenntartó előzményeket és következményeket.

Előzmények és következmények a készségfejlesztésben 

A beszédindításban például nagy jelentősége van a kérés tanításának- annak, hogy a gyermek megtanulja kifejezni, mit szeretne. Ahhoz, hogy sikeresek legyünk a “beszéd kedv” felkeltésében, fontos, hogy élvezetes, rengeteg pozitív élménnyel teli játék során azonosítsuk azokat a tevékenységeket és tárgyakat, melyek motiválják a gyermeket. Ezeket a tárgyakat és tevékenységeket “megerősítőknek” fogjuk hívni, mert ezek segítségével erősíthetjük meg, azaz növelhetjük a cél viselkedéseket. Ezek a megerősítők a terápiás környezetben rajtunk keresztül lesznek elérhetők. Feltehetjük őket a polcra, vagy betehetjük őket egy átlátszó dobozba. A környezet fizikai átalakításán keresztül így megváltoztatjuk az előzményeket- ezesetben úgy alakítjuk át a környezetet, hogy a gyermek motivált legyen a hangadásra.

Az ABA alapú viselkedés változtatás (mely magában foglalja a készségfejlesztést is) egy másik nagyon fontos eleme a sikerélmény kialakítása. A gyermeket segíteni fogjuk abban, hogy a cél viselkedést kivitelezni tudja (pl. kimondjuk az adott szót, amikor még nem jut eszébe önállóan), majd fokozatosan elhalványítjuk a segítséget, hogy egyre önállóbb válaszadás szülessen. Mindeközben a gyermek azonban nem érzi sikertelennek magát, így a tanuláshoz nem kapcsolódik frusztráció. 

Következményként ebben az esetben minden egyes kimondott hangot a már azonosított megerősítők átadása követ (pl. ha kimondja, hogy “bu”, máris fújjuk a buborékot, és nagyon megdicsérjük). Ha hatékonyak voltunk, a következmény miatt a jövőben egyre többször mondja majd ki a korábban nonverbális gyermek, hogy “bu”, amikor azt szeretné, hogy buborékot fújjunk neki. 

Háromfázisú kontingencia a kihívást jelentő viselkedések csökkentésében

Kihívást jelentő viselkedések esetében az egyik első lépésünk, hogy adatokat veszünk fel a viselkedésről, közvetlen megfigyelés alatt. Az adatgyűjtés során elemezzük a viselkedést kiváltó/megerősítő előzményeket és következményeket, hogy egyénre szabott, a viselkedés céljához igazított viselkedés változtató tervet hozhassunk létre. Ha például az adataink azt mutatják, hogy minden esetben, amikor Csabit nem szólítja fel a tanárnő az órán, Csabi bekiabál, majd a tanárnő leszidja, a viselkedés ennek ellenére azonban még gyakrabban fordul elő, sejthetjük, hogy ez a következmény megerősíti Csabi viselkedését. 

Az előzmény, viselkedés és következmény hármasát az alkalmazott viselkedéselemzésben “háromfázisú konitingenciának” nevezzük. Az emberi viselkedés természetesen jóval bonyolultabb annál, minthogy ilyen kis egységekre bontva, néhány megfigyelés után teljes mértékben feltérképezhető lenne. A háromfázisú kontingencia megértése és szisztematikus elemzése azonban közelebb juttat bennünket a hatékony, egyénre szabott viselkedés változtatáshoz. 

Ezek a “kontingenciák” életünk során beépülnek a tanulási történetünkbe. Csabi például megtanulja, hogy a bekiabálás hatékony módja a figyelem megszerzésének, míg a jelentkezés nem az. Az is lehet, hogy ez az élmény más viselkedések alakulására is hatással lesz. Minél több idő telik el egy adott tanulási történet kialakításában, annál nehezebb lesz a viselkedés megváltoztatásra. Ez egy újabb érvként szolgálhat a korai fejlesztésének fontossága mellett.

Hivatkozások:

Cooper, J. O., Heron, T. E., & Heward, W. L. (2007). Applied behavior analysis.Skinner, B. F. (2011). About behaviorism. Vintage.